- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. Triumph / Diadal
2. Wrath from Above / Harag a magasból
3. Against the Tide (In the Arctic World) / A dagály ellen (A sarkvidéken)
4. My Dimension / Létsíkom
5. The Darkness That Embrace Me / A homály, mely átölel
6. In Our Mystic Visions Blest / Áldott, rejtélyes látomásainkban
7. Damned in Black / Feketébe átkozottan
Sötét idők járnak
Sötétebbek, mint előtte bármely nap
Sötétebbek, mint előtte bármely év
Hideg kort írunk
Hidegebbet, mint előtte bármely nap
Hidegebbet, mint előtte bármely év
Ízleljétek meg a dagályt
Hol a táj métellyel vesz körül minket
Az ellenvér örökkön áradó forrásai fagyosan ömlenek
Erős a vágta
Erősebb, mint előtte bármely nap
Erősebb, mint előtte bármely év
Fenséges méltóság
Fenségesebb, mint előtte bármely nap
Fenségesebb, mint előtte bármely év
Jöjjetek s ízleljétek a dagályt
Hol démonok csalják az elmét
Szélcsipkézte lépcsőkön
Az ellenvér örökkön áradó forrásai fagyosan ömlenek
Fújjátok meg a kürtöket, dagályunk közeleg
Diadal - győztes a csatánk
Harcban áll a táj
Ez a korok diadala
Kezek-buktatta birodalmak
A korok diadalában
Fekete, démoni hordák
Úton a Föld ellen
Északról érkeznek
Sebesen, a feltámadó széllel
Újra menetelünk, együtt, a kapu felől
Csatába torkolló hévvel
Feldúlván a földeket
Árnyak csúsznak a szélcsipkézte lépcsőkön
Feketén szikrázó szemünk
A halált dicsőítik
Újra közeledünk, a birodalmunkon túlról
Zord világra kél a Hold
Elnyelvén a Napot
Árnyak gyűlnek a tundrán
Fölszállva az istenektől
Kik egykor e földet járták
Haragunk hatalma előtt
Halljátok a kárhozat roppant moraját
A káosz dühében porba hull minden táj
A veszedelem előtt
Dicső győzelmek lángja elemészt mind titeket
A csaták vihara előtt
Mind halljátok a kárhozat roppant moraját
A sarkkör képe a mérhetetlen távolban
S a felszálló köd, láthatárom fedvén
Hol viharfellegek tömege üli az egeket
Sötétlőn végigtűnődve egy hólyagos, megtört vidéken
Itt folytak a fagyos víz folyamai
Valaha, egy mondában élve
Égbetörő partokba ereszkedvén
Hallják kiáltásom mindenütt, a teremtésen át
Míg e hegygerincekre zártan telik éltem
Ide, hol a Nap örökre eltűnt
Valaha egy világ, végtelen ragyogásában
Magával vitte lelkem
A világ már elaggott
Vigyetek hát, maró szelek
Szellemem fekete szívvel kél útra
Mikor a sötétség rám záródik
Itt ez a világ, hol lélegezhetem
A monda majd tovább él
Együtt a láthatárom fedő köddel
Eme jéghullámok mögött...
Sziklaszemek
Jégszemek lesnek rám
Pillantásuk fénye alva ér
Ősi mélyek álmába láncoltan
Szellemjárva a legkomorabb ösvényeket
Sziklaszemek
Jégszemek kísértenek
Lángjaik fénye éjjel ér
Elhagyhatatlan álomból ébredve
Szellemjárva a legkomorabb ösvényeket
Jöjj velem
Koromsötét vágyakat ígérek
Jöjj velem
Oly létsíkot ígérek, mely feljebb való
Kövess, át a véghetetlenen
Át a kristályok-lehelte úton
Hol az éj egy a nappal
Lépj be egy még ádázabb homályba, légy miénk
Előttem feketés föld
Utamba köd kúszik
Egy másik nap árnyain át lesve
Elsötétített szív az enyém
Lelkem jégen időz
Az alant fekvő világba
Beosonok az éjbe
Vakítsatok, fennső holdak
Ám még meg kell látnom
Bolyongásom idején
A tél beköszöntét
Közelebb járok
Hegyrengeteg vár
Hidegebbé válok
A hó arcomba vág
Hatalmas teleink földjén
Hol a Nap ritka látvány
A hatalmas télkirály földjén
Tisztán hallom a jéghangokat
A maró szélen át
A hideg északi szikláknál
Téli álmok láthatárán
A hideg északi szikláknál
Takarjátok a szemhatárt
Ám még el kell érnem
A véghetetlen homályt, mely átölel
Hol roppant szelek fújnak
Ősi dagály árad elő
Ördögi múltunk emlékeit hozza
A sötét hívására idézve
Gondolataim csak komor
Vészterhes árnyakban tisztulnak
Elmémben a hang, óh, oly valós
Emlékek évei múlnak
Áldott, rejtélyes látomásainkban
Hol a Föld széltől reszket
S a világ rázkódva üvölt
Iszonyú lelkeink egyesülnek
Áldott, rejtélyes látomásainkban
Örökkön...
Sohase temesd el a tovatűnt éveket
Iszonyú lelkeink egyesülnek
S eljövendünk újra!
Hol roppant szelek fújnak
Ősi dagály árad elő
Ördögi múltunk emlékeit hozza
Megidézve a sötét hívó szavára
Feketés foglyok vonulása
A ködön túl felsejlenek
Feketés démonfattyak vonulása
A ködön túl rejtőznek
Feketés, éber fenevadak vonulása
A ködön túl tombolnak
A gonosz hordái vonulnak
A végig, míg elhalsz
Világhullásba rajzoltan
Ez az elmúlás kora
Feketébe átkozottan
Rémisztő folyamok örvénylenek
Elnyelve minden láthatót
Jöjjön a várt látomás
Vakító mélységekbe
S vissza sosem térve...
Feketébe átkozottan
Feketés foglyok vonulása
A ködön túl felsejlenek
A bátrak vonulása
Halhatatlan istenek
A ködön túlról lépünk elő...
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!