- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. Northern Chaos Gods / Északi káoszistenek
2. Into Battle Ride / Csatába vágtázom
3. Gates to Blashyrkh / Kapuk Blashyrkhra
4. Grim and Dark / Ádáz és komor
5. Called to Ice / Jégbe hívatván
6. Where Mountains Rise / Hol hegyek magasodnak
7. Blacker of Worlds / Világok feketébbje
8. Mighty Ravendark / Fenséges, hollósötét
Istenek csatája
Tüzek az egyetlen, erősödő trón alatt
Homályfiak
A bűvös hegyről vágtatunk
Észak
Északi káoszistenek
Észak
Északi káoszistenek
Kéljetek, árnyak
Midőn a végjóslatok az eget feketébe borítják
Mindenek harca
Tombol a bűvös lankákról
Észak
Északi káoszistenek
Észak
Északi káoszistenek
Utódait szólította a káosz
Feketén, odaátról
Hordák a jégsivatagon
Hol vitézek törtek át a végső télviharon
A hegyvidéki, harci lejtőkről
Jőnek a csatakiáltások visszhangjai
Jő az istenek dühe
Tűz és vér
Halhatatlan ifjak s Blashyrkhnak hordái
Északon
Északi káoszistenek
Észak
Északi káoszistenek
Azelőtt, egykoron árnyékok, most a bűvös hegyre törők
A napvilág egészében beborult, vérvörös ég alatt
Mennydörgő jég, az ősök harsonaszava
Blashyrkh hordái senkinek meg nem hajlanak
Észak
Északi káoszistenek
Észak
Északi káoszistenek
Kirontunk az árnyak kapuin
Elszabadítjuk a harc s viszály ereit
Ki a jégből, ébred a homály
Blashyrkh lobogója alatt vágtatunk
Istenek csatája
Tüzek az egyetlen, erősödő trón alatt
Küzdd le mindet
Most a fenségek oldalán lépsz
Észak
Északi káoszistenek
Észak
Északi káoszistenek
Blashyrkh hordái
A hollóbirodalom királyai
Blashyrkh hordái
Az északi homály fiai, vágtára fel
Emelkedőben a dörgés-villámlás kardja
Északról szállnak alá a haragistenek
A háború vihara közeleg - jelképe fekete
Elérkezik most újra a megtorlás
Sóvárgó, acélkemény kezeink félik a halandók
Paták dobognak a halálukat lelők fölött
Le a fekete szurdokokba, lovon a ködön át
A hegyekből - hallj hát harcot s halált
Szégyenbe taszítva mindent a teljes uralomért
Győzelmes legyen a gonosznak csatája
Diadalmaskodunk, hogy igába hajtsuk az embert
A völgyekből hamarost fölhangzik
Egy mennydörgő induló, a vének vihara
A valaha bosszút szomjazók kardjainak csörgése
A vég könyvéből eldöntetett az emberek ítéletideje
Hamar letiprottakká, eltaposottakká válnak majd
A borúba nyargalok - tudd, rajtam a homály
Ahogy csatába vágtázom
A borúba nyargalok - rajtam az istenek dühe
Ahogy csatába vágtázom
Csatába vágtázom
Tovább él a hatalom s a bosszúszomjú horda
Északról hallik hangjuk, az égbolton át
Szemükben véghetetlen tűz robaja
Kardjaik emelik, magasba tartják a csatatéren
Szeleken törnek előre a vitézek, hogy bosszút álljanak
Kiállták az acélpróbát, hogy emberek közt istenekké legyenek
Újból megfeketedik a kietlen ég legott
Kiálts a sosem múló győzelemért
A borúba nyargalok - tudd, rajtam a homály
Ahogy csatába vágtázom
A borúba nyargalok - rajtam az istenek dühe
Ahogy csatába vágtázom
Vágtázom
Csatába vágtázom
Emelkedőben a dörgés-villámlás kardja
Északról szállnak alá a haragistenek
A háború vihara közeleg - jelképe fekete
Elérkezik most újra a megtorlás
Sóvárgó, acélkemény kezeink félik a halandók
Paták dobognak a a halálukat lelők fölött
Le a fekete szurdokokba, lovon a ködön át
A hegyekből - hallj hát harcot s halált
Csatába vágtázom
Távol, a megfeketedett Napon túl - hegyek nyúlnak az égre
Távol, a megfeketedett Napon túl - általuk harsog a jég
Itt nyugszik a csúf birodalom - hűs, tágas lég
A teljes homály fagyverte világa - Blashyrkh, a fénytelen
Messzi országodban
Istenként ügetünk
Fekete királyságok
Merre hollók röpte tart
Távol, a jégégen túl - királyságokat uralnak
Távol, a jégégen túl - tél és hó
Itt, csúf birodalmamban - kapuik kitárják
Télviharok trónját szívembe zárom - Blashyrkh vár
Messzi országodban
Istenként ügetünk
Fekete királyságok
Merre hollók röpte tart
A havon magasodik - egy dérlepte bérc
Hollók odafent - messze fönn az égben
Az északi sötét - hol télkirályok uralkodnak
Távol a fénytől - magasodnak Blashyrkh kapui
Blashyrkh, fennen a legfönségesebb égboltozaton
Távol, a megfeketedett Napon túl - hegyek nyúlnak az égre
Távol, a megfeketedett Napon túl - általuk harsog a jég
Itt nyugszik a csúf birodalom - hűs, tágas lég
Az északi homály fiainak trónusa
Messze a hollókapu fölött
Blashyrkh kitárt szárnya vár
A Napontúli birodalomba
Feketedett hegyek utamon
Hideg az uralom - sötét az uralom
Ádáz a hívásom
Az éjkirályság erőssé lesz
Legfeketébb lidércek lépdelnek
A deres ég alá rejtőzve
Szememben a zuhogó hó
S a holttá dermedt táj
Ádáz és komor
Ádáz és komor
Fehértelen - feketés táj
Téllé tett - Blashyrkh-fiak
Dérlepte káprázat - izzó jég
Halál a forró fény alatt
Ádáz és komor
Én egyetlenem
Ádáz és komor
Örök, rideg királyságomban
Szél s hó tomboló uradalma
Merre a zsarnokok trónját ülöm
Hólepte hegyek, halljátok hangom
Egyetlen vagyok e birodalomban
Mindennek ellene - ádáz a hívásom
Fekete démonistenség
Örök, rideg királyságomban
Messzeségből száll alá a fenevad
Feketébe fordulva itt - hol a tél hatalma áll
Emeld kebledre a sötétre tátott távolt
A tél arca - faggyá vált föld
Ádáz és komor
Ádáz és komor
Ádáz és komor
Ádáz és komor
Ádáz és komor
Fekete, démoni
Ádáz és komor
A fekete démonistenségtől
Birodalmam a dagályok közt - hol a hajnal hasadni indul az égbe
Fátyol - alkonyholdak - zsarnokok visszatértét áhítom
Mindenek közelgő bukása - egy kor, mikor a káosz uralma alá hajtja az embert
Eszmélés napja - hol az elmúlásnak trónján uralkodunk
Mennydörgő menet - atyák kürtjele
Őstél - jégbe hívattattunk
Észak ifjai - homálymondák
Őstél - jégbe hívatván
Korunkig ért - a visszaszámlálás a kárhozatig
Mind elhunyt s bukásra ítéltetett - napot, sem hajnalt nem ismer a vég
Közelegnek a meg nem szelídítettek - gyarapodjunk hát, hogy leigázzuk őket
A harag végszava - megismerszik hamar, ám gonosznak fiai ők
Mennydörgő menet - atyák kürtjele
Őstél - jégbe hívattattunk
Észak ifjai - homálymondák
Őstél - jégbe hívattattunk
Alászáll a fenevadnak dühe
Viharokat gyűjt az égre
Sötétbe borult a napfény - rian a jég
Alászáll a fenevadnak dühe s jégbe hívat minket
A havakon át - minden trónok trónja
Ah, jégbe hívatván
Homálynak segedelmével megleltük jöttünk közelgő óráját
Az északi lelkek - az örök hideg átvészelésére születtek
Hol a fagy szakadatlan - hol a szelek folyvást dalolnak
A télnek szíve - mely a világvégnek előjele
Mennydörgő menet - atyák kürtjele
Őstél - jégbe hívattattunk
Észak ifjai - homálymondák
Őstél - jégbe hívattattunk
Alászáll a fenevadnak dühe
Viharokat gyűjt az égre
Sötétbe borult a napfény - rian a jég
Alászáll a fenevadnak dühe s jégbe hívat minket
A havakon át - minden trónok trónja
Ah, jégbe hívatván
Mennydörgő menet - atyák kürtjele
Őstél - jégbe hívattattunk
Észak ifjai - homálymondák
Őstél - jégbe hívattattunk
Kaptass föl a magasságos hegyre
Át a rengetegen, túl a havon
Tűzként a csillagok közt - a fellegek mögül kél ő
Nap tüzének nyoma sincs - e Hold alóli sötétben
Feketés látképem a csillagokba réved - s aláhullott Napokba
Elmémen sötét dühöng - düh, egész a zárszóig
A roppant világot rovó megszállott vagyok, mit uralok
Tűz nem jő még a Napból - más nincs, csak a túloldal
Éleszti lelkem, hogy érezzem feljöttét - ahogy egymagam járok
Jégnek hegyei - emelkedjetek hát
Az égig érő bűverőért
Jégnek hegyei - kitér előlük a holdfény
A puszta tükörjégbe
Hol hegyek magasodnak
Hol hegyek magasodnak
Hol hegyek magasodnak
Hol hegyek magasodnak
Kaptass föl a magasságos hegyre
Át a rengetegen, túl a havon
Tűzként a csillagok közt - a fellegek mögül kél ő
Nap tüzét ne hozd - más nincs, csak a túloldal
Feketés látkép a csillagokba révedvén - s aláhullott Napokba
Jégnek hegyei - emelkedjetek hát
Az égig érő bűverőért
Jégnek hegyei - kitér előlük a holdfény
A puszta tükörjégbe
Hol hegyek magasodnak
Hol hegyek magasodnak
Hol hegyek magasodnak
Hol hegyek magasodnak
Térj vissza a télhold hívásához
Üdvözlégy a jégben - hol hegyek magasodnak
Térj vissza a télhold hívásához
Üdvözlégy a jégben - hol hegyek magasodnak
Ismeretlen korokat alkottak a komor árnyvilágok
Tüzek csapnak ki a mélyből
A feketéllő túlvilág sötét üresébe
Ódon ábrándjaim előtörnek
Bensőmből a küzdelem viharzik
Bosszú és háború zsarnokai
Nem merültek feledésbe a régi megtorlók
Midőn a csípős szelek s a jég kardként vágnak
Világok - világok feketébbje
Erőre kapó káprázatok - istenek ajándéka
Láthatáron túli mondákból
Legyűrték a Nap Istenét
Odavonszolták, hol dörög a menny
Mikoron a csaták megindultak
Világok feketébbje
Világok feketébbje
A másvilágról jövő bestiák árnyéka
Beutazom önnön sötét látomásaim
Heves, deres, irgalmatlan... sápadó holdfény
Északnak sivár dombjaira
A felemelt kard a tűzbe sújt egyszer
Hívd egybe őket, kik hadrendbe álltak
Világok - világok feketébbje
Erőre kapó káprázatok - istenek ajándéka
Komoran, túlnan a láthatárok során - egyre hangosodva ordít a háború
Harcba szólít hamar - hogy a szablyák megismerjék végzeted
Árnyaktól ébredt - idézd meg az istenek legvénebbjét
Kardok csengése - őtőle, kit szólítottam
Világok feketébbje
Óh, világok feketébbje
Északba fagyva, távol a Naptól
Hol egy a télnek szíve
Csupa deret-havat fúj a metsző hideg lég
Ősrengetegekben árnyak surrannak
Véghetetlen birodalom lesi a tüzek kihunytát
Világok összes fénye semmivé lesz
Ott leselkedem az ösvényeken, a zordon erdőknek közelében
Honnan elfagyott kapuk szólítanak
E hegyoldal alá Nap nem kél
Míg egyek a jégrideg bércek
A télerdők mögül szeleket szítanak
Itt, bűvhatalmában felüvöltök
Fenséges, hollósötét
Fenséges, hollósötét
Erdők kúsznak a hegyekre, s fuvalmuk hidege csontig mar
Égzengés, szürkület s hószakadás
Fagy, szél s köd, mély-hideg havak
Mindentől rejtett birodalom
Elmétlen hangokat hallani az istenek szívén át
Téli erdők szelein keresztül hívnak
A hollóbirodalmuk árnyaiba béklyózva
A királyság, mi megfeketítette lelkem
E hegyoldal alá Nap nem kél
Míg egyek a jégrideg bércek
A télerdők mögül szeleket szítanak
Itt, bűvhatalmában felüvöltök
Fenséges, hollósötét
Fenséges, hollósötét
Fenséges, hollósötét
Észak trónja
Magasztos hegyek
Blashyrkh, a nevezetes
Blashyrkh, a tűzben fogant
Jégtornyok
Mindenhatók alakja
Mondái az egyedüli
Fagyott királyságnak
Észak uradalma
Mindenek trónja
Mondái az egyedüli
Hegyfiaknak
Blashyrkh, a tűzben fogant
Blashyrkh, a nevezetes
Észak trónja
Törvényed legyen erős
Fenséges, hollósötét
Fenséges, hollósötét
Északba fagyva, távol a Naptól
Hol egy a télnek szíve
Csupa deret-havat fúj a metsző hideg lég
Ősrengetegekben árnyak surrannak
Véghetetlen birodalom lesi a tüzek kihunytát
Világok összes fénye semmivé lesz
Ott leselkedem az ösvényeken, a zordon erdőknek közelében
Honnan elfagyott kapuk szólítanak
E hegyoldal alá Nap nem kél
Míg egyek a jégrideg bércek
A télerdők mögül szeleket szítanak
Itt, bűvhatalmában felüvöltök
Fenséges, hollósötét
Fenséges, hollósötét
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!